A sörhasú csúti futballista megdicsérte az őcsényi primitíveket. Jól tették, hogy kiutálták a menekülteket. Még meg is indokolta, miért tették jól. Azon kívül, hogy feljött a torkomig a keserű, nem látok semmi különöset, azonos szellemi színvonalon állók együtt dödögtek, valamelyest nevezhetnénk szomorúnak a tényt, mely szerint ebből a hónaljvakaró makogásból az egyik fél Magyarország miniszterelnöke, dehát már megszokhattuk.
Inkább ajánlanék megfontolásra némely történelmi és irodalmi ismereteket, amikkel nem szokás foglalkozni, úgy értem, még a legokosabb egyetemi emberek és akadémikusok, valamint legnagyobb költőink is félrenéznek - azt nem feltételezem, hogy nem tudják, mit írnak és beszélnek.
Induljunk ki egy idézetből:
A jó merániak
Azt háború nélkül is megteszik; mert
Hisz' a zsidók eleget fizetnek; a-
Kiket tulajdonképpen tán nem is
Lehetne embernyúzóknak nevezni,
Nyúzásra bőr kivántatik, holott
Azt a merániak magok lehúzták
Már csontjainkról; így tehát ezek
A húsba kénytelenek bemetszeni -
Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de
Hisz' arra nem szükség hallgatni, csak
Haszon lehessen. - S a nagyasszony -?
(Keserű megvetéssel lódítja el a kezét.)
BÁNK (fejét az ablakfához nyomván).
Oh!
Ő cifra és márványos házakat
Épittet; és mi - csaknem megfagyunk
Kunyhónk sövényfalai közt -
Tetszik érteni? Nem? Magyarázzam meg?
Ez itt a 19. század elejének drámai versezetbe alkotott antiszemitizmusa és xenofóbiája jeles színi szerzőnk által néhány sunyi sorba sűrítve. Amit a jó merániak (erre a szóra mindjárt visszatérek) háború nélkül is megtesznek, az a fosztogatás, a zsidókat pedig azért nem lehet "tulajdonképpen tán" embernyúzóknak nevezni, mert abban a merániak jobbak és gyorsabbak, ők már lenyúzták a bőrt, minél fogva a zsidóknak csak a hús marad, abba kell belemetszeniük, minek következtében a "metéltetett" sikolt ugyan, de az nem fontos, "csak haszon lehessen".
Kissé zavaros, ugye? Hogy a büdös zsidókat körülmetélik, az annyira undorító, minek törődnénk olyan lényegtelen apróságokkal, mint a hús (nem húsba vágnak) és bőr közötti különbség ? Lényeg az, hogy egyik nagyobb fosztogató, mint a másik, a szegény magyar nép tönkretétele a verseny alapja a vetélkedő idegenek, a merániak és a zsidók számára. A zsidók különben már akkor is magyarok voltak, a Bánk bán szerencsétlen, sors sújtotta Endre királya a valós történelemben II. Andrásként szükségesnek tartotta az Aranybullába belevetetni az első magyar zsidótörvényt: „Kamaraispánok, pénzváltók, só-tisztek és vámosok nemesek legyenek, zsidók és szerecsenek ne lehessenek”. A "jó merániak"-ról meg már a 19. század elején is lehetett tudni, hogy ilyen nép, sőt ilyen illetőség sincs. Gertrúd nevében kétségkívül ott van a Meran szó (Gertrud von Andechs-Meran), de az csak egy alig létező királyi adománybirtokra utal, ami a 12. században a bajor Andechs famíliáé volt - a szó a Meer (tenger) képzett formája, Isztria egy részét nevezték így, nem emlékszem pontosan, nincs időm most utánanézni, de azt hiszem, Gertrúd életében ez a föld már a Velencei Köztársaság tulajdonába ment át. A jó merániak bajorok voltak, és különben semmi rosszat nem tettek a magyaroknak, a szegény népet II. András és az ő nemesei sanyargatták. Azt nem tudom, András királyunknak is volt-e egy Finkelstein-szerű gusztustalan tanácsadója, vagy maga találta ki, hogy a saját aljasságait praktikus az idegenekre tolni, mindenesetre tény, hogy a nemi ösztön által vezérelt uralkodó elvette feleségül a kor egyik legszebb lányát, aztán Gertrúdot és kíséretét felhasználta (az István óta már működő) idegengyűlölet felszítására. És nem utolsó sorban elindította a magyar történelem lejtmenetét a megyényi birtokok adományozásával, finom meleg mocsarat készítve a kiskirályoknak nevezett oligarchia előtekergődzésének - történt mindez bő 300 évvel Mohács, nemzeti nagylétünk nagy temetője előtt, mint már mondtam, Mohács nem eredő volt, hanem szomorú és szánalmas következmény, az ősbűn II. Andrásé.
Hát valami ilyesmi. A nagy magyar tragikus hős Bánk különben szlavón bán volt, a magyar király "hű jobbágya", nádor és udvarispán, nem voltam ott, bizonyítani nem tudom, de kicsi a valószínűsége, hogy egy Tiborc szerű paraszt a színe elé kerülhetett. Arra viszont kétségtelenül jó volt, hogy a magyar irodalomtörténet máig előadhatatlan, viszont legalább igazán kártékony drámájának címadó hőse legyen, aki példát mutat a magyarságnak, hogyan kell idegent gyűlölni és ölni, mert mi itt Szlavóniában, oppardon Magyarországon a legkiválóbbak és legokosabbak vagyunk, csak a nemlétező merániak elnyomnak minket.
Ennek a nagyromantikus (különben tényleg szép) magyar nyelven megírt, értékes költészetet felmutató, rendkívülien rossz és ártalmas drámának a március 15-i bemutatása a mi dicső forradalmunk évében, 1848-ban valószínűleg erősítette Kossuth Lajosban (bár ő az előadás estéjén éppen Bécsben volt, de a szellemiséget születése óta sajátjának tartotta) és a tőle semmiben sem különböző nemességben a bizonyos tudatot: a nemzetiségeket márpedig el kell söpörni. Azok csak ne ugráljanak itt a nagy magyar hazában, akármilyen sokan vannak is (majd háromszor annyian, mint a magyarok), örüljenek, hogy megtűrjük őket. Mi, a földkerekség legjobb, legokosabb és legszebb népe.
Ezen a nagyszerű és dicső eszmén aztán el is ment a 48-49-es forradalom és szabadságharc - lényegében már azelőtt, hogy elkezdődött volna.
Nem írtam le semmit, ami ne volna ismert. Mit gondolnak, a csúti futballista mennyit tud ebből?
Ugye. Akkor miért csodálkoznak annyi primitív aljasságon, amennyi az őcsényi pufogáshoz kellett?
