Keresés ebben a blogban

2017. június 12., hétfő

Albérlet

A luxusalbérleteket is elkapkodják

Ez egy újságcikk címe.
Még egyszer - utoljára - az albérlet fogalmáról, a fene egye meg a gondolkodni rest író embert.
A lakásokban (ritkábban házakban) lakók két nagy csoportra oszthatók, úgymint tulajdonosokra és bérlőkre. A létező szocializmusban a városi lakásokban alig volt más, mint bérlő, az úgynevezett öröklakás (azaz a tulajdon) csak 1957. után kezdett elfogadottá válni, mert mint tudjuk, a magántulajdon lopás. A városi lakások (tanácsi tulajdonú volt mindegyik) bérlői három csoportra oszthatók: fő-, társ- és albérlőkre. Főbérlő volt az, akinek a tanács kiutalta a lakást. Ha azt a lakást az elvtársak  túl nagynak találták, akkor még valakiknek kiutalták, ezzel automatikusan megszűnt a főbérlő fogalma, lett két (vagy több) társbérlő, általában közös WC- és (ha volt) fürdőszoba használattal. A főbérlő saját hatáskörében befogadhatott albérlőt egy lehetőleg külön bejáratú (cseléd) szobába. Én laktam olyan lakásban is, ahová előbb társbérlőt telepített be a tanács, majd lett egy albérlő is (arra nem emlékszem, azt ki és hogyan fogadta be).
Tehát. Még egyszer, hogy az "újságírók" is értsék: "al" bérlő akkor lehet valaki, ha van egy "fő" is. Az esetleg lehet kérdés, a cselédszobában lakik-e, miközben a főbérlő él a lakás többi helyiségében, vagy az egész lakásban egyedül van, mert a főbérlő máshol lakik - bár azt hiszem, ez jogi problémákat is fölvet, nem tudom, lehet-e valakinek több bérleménye, esetleg tulajdona és bérleménye, de ez végülis mindegy. A lényeg az előbbi mondatban van: albérelni csak bérlőtől lehet.
A jelen tulajdonviszonyok úgyszólván kizárják ezt a formát. A lakást bérli a lakás tulajdonosától és nem bérlőjétől az, akit a magyar sajtó rendszeresen lealbérlőz, azaz bérlők vannak, nem albérlők. A címben szereplő baromság már csak azért is mulatságos, mert az albérlő például összecsinálhatta magát, ha a főbérlő vécén volt, és jó esetben délután készíthetett magának egy rántottát, amikor éppen senki nem főzött. Az ilyen körülmények és a luxus mintha nem férnének össze.
Jut eszembe, volt még egy kínzási variációja a "kommunizmusnak": a szárszói házunkba betelepítettek egy családot. Ez azért nevezhető sajátosnak és a "rendestől" eltérőnek, mert a ház a miénk volt, de a szárszói tanács túl nagynak találta, úgy ítélte meg, hogy elférnek ott többen is. A betelepítetteket anyám "lakóknak" nevezte. Ennél jobb definíciót ma sem tudok, mert nem mi fogadtuk be őket, tehát nem albérlők, nem is bérelték a szobáikat, mert nem fizettek érte - egyszóval ők voltak a lakók.
A lényeg az, hogy legalább 27 éve az albérlő fogalma egyáltalán nem használható, de ha még netán létezik is olyan "önkormányzati" bérlakás, amiben van albérlő a cselédszobában, a tulajdonostól bérelt lakás nem albérlet.
Ígérem, ahogyan a futballról nem írok soha többé, úgy erről sem. Tudom ugyanis, hogy semmi értelme.