Keresés ebben a blogban

2017. május 28., vasárnap

Egy kis irredentizmus

Jelentem, visszavettük Nagy-Magyarországot. Burgenlandot bizonyosan. Tessék megkeresni például Neusiedl am See-t. Nincs az a magyarul előhívható térkép a neten, ahol meg lehetne találni. Nezsider, az van a helyén. Tetszene keresni Oggaut vagy Purbachot? Olyan van a térképen arrafelé, hogy Oka meg Feketeváros. Az a baj, hogy az osztrákok makacsul tartják magukat a saját elnevezéseikhez (megszokták, hogy évszázadok óta mennyire jogosan, azt most hagyjuk, Trianon óta nincs kérdés), így ha a Magyarországról érkező a helységnevek alapján akarna tájékozódni a Magyarországon használatos térkép alapján, akkor eltéved.
Közel három évtizede figyelem a tévéadók Kárpát-medencéről szóló időjárás jelentéseit, a "határokon túli magyarsággal" kapcsolatos politikai böfögéseket és pénzosztásokat, a "magyar testvéreinkről" szóló öblögetéseket. Jónéhányszor mondtam már, nem a testvéreim, ahogyan itt a faluban, ahol lakom, nem a testvéreim a szomszédaim sem, pedig őket ismerem és még kedvelem is és nem a testvérem például egy pesti ház közös képviselője vagy a magyar kormány sem, utóbbitól kifejezetten undorodom. Igaz, az ember undorodhat a testvérétől is, de nekem a más országokban élő magyarok annyira nem a testvéreim, hogy még csak nem is undorodom tőlük. Egyszerűen közömbösek, egy másik ország állampolgárai, ha árvíz sújtja őket, azt sajnálom, ha akarják, együttérzésemről is értesítem őket, de pontosan annyira nem tudok tenni értük semmit, amennyire egy perui állampolgárért sem. Ami még rosszabb, nem is dolgom tenni értük. Egy román nemzeti katasztrófa esetén éppúgy helyeslem a nemzetközi összefogást, mint bármely más ilyen esetben, de ha engem kérdeznek, egyetlen romániai magyarnak sem adnék több lisztet, mint egy romániai románnak csak azért, mert az magyar. Ezek a határainkon túl élő magyarok (benne van az elnevezésükben) annak az országnak az állampolgárai, amelyik országban (a határainkon kívül) laknak. Ezeket a határokat Trianon óta nem módosították. Engedelmükkel Trianon nekem személy szerint nem fáj annyira, mint ezeknek a nyikhajoknak itt párt- és állami szinten, pedig az én családom (és ezáltal én személy szerint) hatalmas birtokokat veszített a szerintem nem is annyira igazságtalan békeszerződéssel. Nem ebből következik, egyszerűen csak tény, hogy amennyire nekem nincs dolgom azokkal a birtokokkal és a rajtuk élő emberekkel, legalább annyira nincs dolga velük semmiféle magyar kormánynak hivatalosan és politikailag, én csak azon csodálkozom, hogy az illető országok hogyan tűrhetik a belügyeikbe való illetéktelen és arcátlan beavatkozást, midőn a magyar kormány segélyez, adományoz és díjakat oszt.
Csak azt akarom mondani, jó volna 27 év után tudomásul venni, Mihail Gorbacsovnak (és nem a csúti bunkónak) kizárólag a szovjet blokkból és a varsói szerződésből való szabadulásunkat köszönhetjük, a Trianon előtti határok ezzel nem álltak automatikusan vissza. Azaz semmiféle jogalapunk nincs másra, mint hogy a térképeken a helységnév alá zárójelben odaírjuk a település magyar nevét. Aminek ráadásul teszem azt Oggau esetében az égvilágon semmi értelme nincs.
Ceterum censeo - az egyetlen tény, amivel foglalkozni kell: ebben az országban négymillió ember él a létminimum alatt.