Keresés ebben a blogban

2017. április 2., vasárnap

Megosztó

Van egy szó (jó, sok van, de most vegyük csak ezt az egyet), amivel nem tudok mit kezdeni.
Megosztó. Ezt mondják bizonyos emberekre, ha jól értem, olyanokra, akiket sokan nem szeretnek. Viszont mások meg szeretnek.
Tessék mondani, ki nem megosztó?
Volt egy barátom, elég régen meghalt (legutóbb február 9-én említettem - A barátnőkről -, akkor név nélkül), Szabó Évának hívták. Elképzelhetetlennek látszott, hogy lehet olyan, aki őt nem szereti. Gyerekeknek készített műsorokat, csodálatosan tudott másokat meghallgatni, bölcs volt, megértő, segítőkész - amikor meghalt, kaptam egy névtelen levelet, amit a munkatársaim olvastak el (névtelen levelet, aláírás nélküli cikket ki szoktam dobni). Az volt a lényege, hogy végre meghalt a rohadt barátnőm, nem kell többé őt hallgatni. Bizonyos voltam benne, hogy a levél írója rádiós, sejtettem is, ki írhatta, a stábom a szó szoros értelmében lefogott, mondtam többször, eléggé indulatos vagyok.
Hogy lehet az Évát nem szeretni, kérdezte a hangmérnököm. Amikor lehiggadtam, elmondtam neki, később egy egész műsort csináltunk arról, miféle érzemény a gyűlölet, hogyan sziszegi és fújja mérges leheletét a patkányember.
Megint a szokásos maszatolás. Lustaságból vagy gyávaságból. Megosztó személyiség. Azaz erkölcsi nulla, kártékony nyüzsgönc, fertőző góc, aki abból él, hogy marhaságokat beszél, a lényeg a nyilvánosságban való folyamatos jelenlét. Megosztó személyiség.
Minden vidéki ripacsnak megvan a maga rajongótábora, tessék csak Magyarország miniszterelnökére gondolni, mennyien imádják. A vidéki ripacs ezek szerint megosztó személyiség? Milyen Polonius az x színház előadásában Kovács Tihamér? Megosztó személyiség.
Milyen ember az, aki stadionokat épít meg új miniszterelnökséget a Várban, külföldi sportolókat töm pénzzel, miközben Magyarországon gyerekek százezrei éheznek, hat év alatt visszasüllyedtünk a középkorba, a civilizált világban undorral ejtik ki azt a szót, hogy magyar - na milyen ember?
Megosztó személyiség.
Ünnepi ebéd közben a fehér abroszra nagydolgozott, aztán az egészet szétkente, mert végre vége a politikai korrektségnek.
Megosztó személyiség.
A szegedi tejbetök összevissza dödög arról, hová mennek a közmilliárdok, majd vitézül nekitámad egykori társának, akivel annak idején együtt hazudozott, csak az egykori társsal szemben ő ezt a mai napig nem ismerte be, de annak most neki lehet menni, mert veszélytelen, nincs hatalma.
Ő is megosztó személyiség? Vagy még nincs eléggé jelen a rendes napi bulvárban?
El fogjuk felejteni ám, hogy voltak szavaink az emberi tulajdonságok leírására. Marad a megosztó.