Keresés ebben a blogban

2017. január 6., péntek

Názáreti 34.

Ott tartottunk, hogy miért éppen ő. Miért éppen Jézus lett a messiás, az isten fia, a kereszténység megalapítója? Hiszen minden ellene szólt - látszólag. És ezt a látszatot az Újszövetség csak erősíti.
Jézust gyűlölték a papok és gyűlölte a tömeg. Az egyszerű nép. Még egyszer (sokadszor) kérdezem, miért? Semmi nincs a négy evangéliumban, ami bárki számára gyűlöletes volna. Talán a kufárok kiűzése, bár az is elég vékonyka történet, ha jól emlékszem, János nem is említi, de különben? A három szinoptikusnál le van írva egy példabeszéd, amiről a papok állítólag magukra ismertek. Nem lehetett könnyű. Nemcsak a példabeszédnek nincs füle-farka, az sem egészen világos, miért hangzik el.
Hárman azt írják (János ebben sincs benne), hogy a papok utálták Jézust, mert gyógyított és feltámasztotta a halottakat.
Azt most hagyjuk, hogy ez az egész csodadoktorság milyen szánalmas ostobaság, játsszuk azt, hogy tényleg. Gyógyított meg támasztott. És? A papokat ez mennyiben érintette volna? Ezenkívül honnan tudták? Ha egy harmincéves ács, aki egyszer csak előkerül a semmiből, elkezdi járni az országot, és a lába nyomában tömegestül gyógyulnak és támadnak fel az emberek, az a papokat miért zavarná? Több kuncsaft lesz az állatvásárban meg a pénzváltóknál, Kajafás takácsbolt hálózatában fellendül az üzlet, mi itt a baj?
És a nép? Lábra kap a sánta sógor, újra lát öregapánk, feltámad a szomszéd.
Ezért senkit sem gyűlölnek.
Ha mégis, akkor hogyan lesz belőle messiás?
Keresztre feszítették és harmadnapra feltámadott. Ezért? Hirtelen kiderült, hogy a feltámasztások nem voltak véletlenek, saját magát is fel tudja támasztani? Ezért volt az egész? Hogy ezt is lássa a nép?
Sok hithűnek nagyon ellenszenves lesz a következő kérdésem. Ha úgy is feltámad valaki, minek meghalni? Mire jó az egész szemfényvesztés? Ha eddig gyűlölték, ettől nem fogják megszeretni.
És miért éppen három nap múlva? Miért nem három óra vagy három perc? Ha már ragaszkodunk a hármas számhoz. Esetleg három ezred másodperc. Meghalt és hopp, már él is. Aki fel tud támadni, annak mindegy, nem? De jó, legyen, valamiért ez is hozzátartozik a korabeli bulvárhoz, így érdekesebb.
Ha jól tudom, a sírhoz követ hengerítettek, és még őrizték is, de jött egy angyal, és az elhengerítette a követ, és még mindenféle módon meg is félemlítette a körülállókat. Tessék mondani, az angyal korábban hol volt? Mondjuk úgy három nappal korábban. Most ki küldte? És milyen megbízással?
Ez mind maszatolás. Az eredő ellentmondások korábbiak, és máshol keresendők. Az igazi kérdés még mindig lebeg: miért éppen ő? A harmincéves ács, aki a mindenkori világi és papi hatalomnak aláfekvő szövegeket "tanít", népszerű kuruzsló és illuzionista?
Az egyik kulcs a válaszra nyitáshoz nem a gyűlölet, hanem az érdektelenség. Heródes Antipász és a rómaiak értetlensége, hogy ugyanis mit akarnak ettől az embertől, nem bánt ez senkit.
Miért lettek volna okosabbak, mint a papok?
A másik kulcs egy Saul nevű sátorkészítő. Aki átkozódik, fenyegetődzik és minden második mondata úgy kezdődik, hogy a mi urunk Jézus Krisztus nevében. Valamint hogy meghalt érettünk. Ezekkel a mondatokkal vélte leplezni a saját fontosságának és csalhatatlanságának feltűnő jeleit - sikertelenül. Egy bizonyos, hozzájárult ahhoz, hogy Jézus neve fennmaradjon. Hogy milyen áron, azt már leírtam.
A legfontosabbat egy alig bővített, egyszerű mondattal tudom leírni: Jézus nem olyan volt, amilyennek ábrázolták. Azért éppen ő, mert ő volt az egyetlen a történelemben, akiről hihették azt, amilyennek az evangéliumok ábrázolták.
Hogy miért? Erről szól a könyvem.


- Róma az ellenség, nem?
- Nem. A félelem és a megalázkodás. A kiválasztottság és a megbánás. Az értelmetlen és hazug bűnbánat, ami nem az igazán elkövetett bűnöket bánja, hanem az Úr haragját engesztelné. Az Úr nem haragszik az ő kiválasztott népére, mert sohasem választotta ki, mert az Úr, a haragvó és félelmetes Isten nem létezik. Minden nép minden ostoba királya és császára, papja és hadvezére azt hirdeti, hogy ő és az ő népe kiválasztott, és ezt minden nép elhiszi, mert kiválasztottnak lenni jó. A görög meg a káldeus földműves is azt képzeli, hogy ő különb, a görög a káldeusnál, a káldeus a görögnél. A zsidó is különbnek képzeli magát mindenkinél. Jeremiás próféta azt mondta, hogy szolgák uralkodnak rajtunk. A káldeusok felégették a földünket, lerombolták a Templomot, és a babilóni fogság első évében azt írta Jeremiás, hogy atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek, nekünk kell hordanunk bűneik terhét. Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. Nem Cidkija és nem Jeremiás vétkezett, hanem az ő atyáik. Cidkija és Jeremiás vétlen, nekik csak a szenvedés jutott. Mindig valaki más a bűnös. És nem a káldeusok uralkodnak, hanem szolgák. Jeremiásnak még mindig jobban esik szolgának nevezvén lenézni a káldeusokat, mint arra gondolni, mennyire megalázó, ha ezek a szolgák uralkodnak. Isten kiválasztott népén. Nagy méltatlanság ért minket, hatszáz éve sírunk miatta. Állj meg, Tiámá, mert megfulladok.