Mindig elfelejtek szólni, talán még nem késő: holnapután, december 9-én délután ötkor lesz a Názáreti című könyv bemutatója a Fókusz Könyváruházban, a Rákóczi út 14-ben. Reggeltől afféle performance gyanánt felolvassák a könyvet, gimnazisták meg nem tudom, kik, nekem is meglepetés lesz, a szerkesztőm, Szabó Tibor Benjámin (egyben a kiadó igazgatója) találta ki, nekem tetszik.
Jöjjenek el, legalább végre személyesen is találkozunk.
Addig is.
Nem úszom meg, valamit kell mondanom a Júdás evangéliuma címen ismertté vált, gnosztikusnak címkézett írásról.
Jöjjenek el, legalább végre személyesen is találkozunk.
Addig is.
Nem úszom meg, valamit kell mondanom a Júdás evangéliuma címen ismertté vált, gnosztikusnak címkézett írásról.
Ha az egyszerűnél is primitívebben, pusztán indulati alapon közelítenék a kérdéshez, azt mondanám, kedvelem ezt a töredékes szöveget, mert az egyház utálja. Dehát ez persze nem ennyire egyszerű.
Azzal még valahogy kiegyezhetünk, hogy az evangélium 1970-es évekbeli felfedezéséről nem tudunk semmit, meg hogy az utána következő évtizedekben történtekről is csak legendák (huszadik századi legendák) szólnak - hiába, zavaros korban élünk. Én azt is elhiszem, hogy a különféle kormeghatározó vizsgálatok szerint a papirusz keletkezése i.sz. 220 és 340 közötti időre tehető, meg azt is elhiszem, hogy semmiféle bizonyíték nincs arra, miszerint ne lett volna valóban Júdástól származó korábbi eredetije. (Ez valami olyasmi, mint a könyvemben szereplő frigyláda-ügy.) De valaminek a valaha volt létezésére szolgáló bizonyíték gyanánt az állítás, hogy nincs bizonyíték arra, hogy sosem létezett - egy kissé harmatos.
A gnosztikusokkal ugyanaz a bajom, mint a kanonikusokkal: hallották, hogy valaki beszélt egy eseményről, amit egy olyan embertől hallott, akinek a nagymamája még fiatalkorában hallotta a történetet valakitől, aki azt nem tudta megmondani, kitől hallotta. Van viszont egy utolérhetetlen előnyük: őket nem kell ájult csodálattal olvasni, és nem kell az általuk írottakat szentírásként mint cáfolhatatlant idézni. Valamint a szinoptikus evangéliumokkal együtt adnak egy képet, amitől már el lehet indulni. Markión, a gnosztikus vallásalapító taglalja például Jézus istenének különbözőségét az Ószövetség istenétől - nagyon jó, nagyon hasznos írás.
Nem tudjuk, ki írta Júdás evangéliumát. Zum trutz, mondta az arisztokrata nagymamám, és jót nevetett rajtam, amikor tettem vagy nem tettem valamit, pusztán dacból - a nagymamám jut eszembe, amikor annak a leírását olvasom, hogyan és miért árulta el Júdás a názáretit. Az evangélium szerzője juszt is ki akart találni valamit, ami ellenkezik a szinoptikusok vádjával. A baj csak az, hogy a Júdás nevével jelzett evangélium is adottnak tekinti Júdás árulását, és inkább kinyög egy nyakatekert elméletet ahelyett, hogy elgondolkodna földrajzi és lélektani valószínűségeken - hadd maradjak itt ennyire rejtélyes. Júdás megértéséhez el kell olvasni a könyvemet, mindent azért nem fogok itt kifecsegni.
Mai egyházfik szeretnek mindenféle tudományosnak beállított förtelmes eszmefuttatásokat elereszteni az antiszemitizmusnak az ő keletkezéséről, aminek ugyancsak ez a szerencsétlen Júdás volna az ősforrása. Jó hosszú könyvet tudnék írni erről, de most megelégszem azzal, hogy felhívjam a figyelmüket az Újszövetségben nem is annyira elrejtett, nyilvánvaló antiszemita kezdeményekre. Ha van kedvük és idejük, nézzék meg, hogyan használják a szinoptikusok (Máté, Márk, Lukács) a zsidó szót. Hányszor és mikor fordul elő a szó a Pilátus előtt gúnyosan hangsúlyozott "zsidók királya" előtt (súgok, úgy emlékszem, egyszer sem). Aztán ajánlom még Pál apostol leveleinek a figyelmes olvasását, érdekes felhangok hallatszanak.
Egyszóval Júdás evangéliuma. 2006-ban a National Geographic készített egy filmet az akkor vadonatúj szenzációról. Ők is leragadtak az árulásról való magyarázkodásnál, de nem is ez az érdekes, hanem a katolikus (és a többi) egyház felháborodása. Mely érzelmüket megpróbálták olykor a stíluselemzés rémületesen dilettáns csomagolásával leplezni (Júdás evangéliumának stílusa nem illeszkedik az "evangelista stílushoz"), de lényegében kiátkozták az írásművet. Az egyik nagy egyháztudós úgy "bizonyította" Júdás szörnyű bűnét, hogy ő "a júdeai Kariót-ból származott, apját Simonnak hívták, és ő volt Jézus egyetlen földije – a többi apostol ugyanis galileai volt."
Nem sikerült fölfedeznem, miért volna árulásra indító, hogy Jézus egyetlen földije az illető, dehát nem is ez a baj, hanem hogy egy jeles egyháztudósnak azt azért legalábbis illenék tudnia: Júdás az egyetlen, aki semmi módon nem volt Jézus földije. Az összes többi "apostol" (tanulatlan ösztönlények, jórészt halászok, zsigeri szinten gyűlölködő alakok) viszont az volt - Jézus "földije".
És így tovább. Olvassanak gnosztikusokat, érdekes.
Még valami. Jó volna nem hivatkozni primitív stílusra és egyéb, álmegbocsátó kijelentéseket tenni a kor szellemi színvonalára. Jézus korának kultúrájára ugyanis nem az jellemző, hogy kétezer évvel előttünk való, hanem hogy az emberiségnek egy része 5-600 éve épülhetett Thalész, Platón, Hérakleitosz tanain. Azaz nem volt a kor faragatlan és ostoba. Annyira bizonyosan nem, mint a mai.
Aki akarta, olvashatta például Hérakleitoszt: "Indulat ellen harcolni nehéz, mert amit akar, a lélek árán veszi meg."
A gnosztikusokkal ugyanaz a bajom, mint a kanonikusokkal: hallották, hogy valaki beszélt egy eseményről, amit egy olyan embertől hallott, akinek a nagymamája még fiatalkorában hallotta a történetet valakitől, aki azt nem tudta megmondani, kitől hallotta. Van viszont egy utolérhetetlen előnyük: őket nem kell ájult csodálattal olvasni, és nem kell az általuk írottakat szentírásként mint cáfolhatatlant idézni. Valamint a szinoptikus evangéliumokkal együtt adnak egy képet, amitől már el lehet indulni. Markión, a gnosztikus vallásalapító taglalja például Jézus istenének különbözőségét az Ószövetség istenétől - nagyon jó, nagyon hasznos írás.
Nem tudjuk, ki írta Júdás evangéliumát. Zum trutz, mondta az arisztokrata nagymamám, és jót nevetett rajtam, amikor tettem vagy nem tettem valamit, pusztán dacból - a nagymamám jut eszembe, amikor annak a leírását olvasom, hogyan és miért árulta el Júdás a názáretit. Az evangélium szerzője juszt is ki akart találni valamit, ami ellenkezik a szinoptikusok vádjával. A baj csak az, hogy a Júdás nevével jelzett evangélium is adottnak tekinti Júdás árulását, és inkább kinyög egy nyakatekert elméletet ahelyett, hogy elgondolkodna földrajzi és lélektani valószínűségeken - hadd maradjak itt ennyire rejtélyes. Júdás megértéséhez el kell olvasni a könyvemet, mindent azért nem fogok itt kifecsegni.
Mai egyházfik szeretnek mindenféle tudományosnak beállított förtelmes eszmefuttatásokat elereszteni az antiszemitizmusnak az ő keletkezéséről, aminek ugyancsak ez a szerencsétlen Júdás volna az ősforrása. Jó hosszú könyvet tudnék írni erről, de most megelégszem azzal, hogy felhívjam a figyelmüket az Újszövetségben nem is annyira elrejtett, nyilvánvaló antiszemita kezdeményekre. Ha van kedvük és idejük, nézzék meg, hogyan használják a szinoptikusok (Máté, Márk, Lukács) a zsidó szót. Hányszor és mikor fordul elő a szó a Pilátus előtt gúnyosan hangsúlyozott "zsidók királya" előtt (súgok, úgy emlékszem, egyszer sem). Aztán ajánlom még Pál apostol leveleinek a figyelmes olvasását, érdekes felhangok hallatszanak.
Egyszóval Júdás evangéliuma. 2006-ban a National Geographic készített egy filmet az akkor vadonatúj szenzációról. Ők is leragadtak az árulásról való magyarázkodásnál, de nem is ez az érdekes, hanem a katolikus (és a többi) egyház felháborodása. Mely érzelmüket megpróbálták olykor a stíluselemzés rémületesen dilettáns csomagolásával leplezni (Júdás evangéliumának stílusa nem illeszkedik az "evangelista stílushoz"), de lényegében kiátkozták az írásművet. Az egyik nagy egyháztudós úgy "bizonyította" Júdás szörnyű bűnét, hogy ő "a júdeai Kariót-ból származott, apját Simonnak hívták, és ő volt Jézus egyetlen földije – a többi apostol ugyanis galileai volt."
Nem sikerült fölfedeznem, miért volna árulásra indító, hogy Jézus egyetlen földije az illető, dehát nem is ez a baj, hanem hogy egy jeles egyháztudósnak azt azért legalábbis illenék tudnia: Júdás az egyetlen, aki semmi módon nem volt Jézus földije. Az összes többi "apostol" (tanulatlan ösztönlények, jórészt halászok, zsigeri szinten gyűlölködő alakok) viszont az volt - Jézus "földije".
És így tovább. Olvassanak gnosztikusokat, érdekes.
Még valami. Jó volna nem hivatkozni primitív stílusra és egyéb, álmegbocsátó kijelentéseket tenni a kor szellemi színvonalára. Jézus korának kultúrájára ugyanis nem az jellemző, hogy kétezer évvel előttünk való, hanem hogy az emberiségnek egy része 5-600 éve épülhetett Thalész, Platón, Hérakleitosz tanain. Azaz nem volt a kor faragatlan és ostoba. Annyira bizonyosan nem, mint a mai.
Aki akarta, olvashatta például Hérakleitoszt: "Indulat ellen harcolni nehéz, mert amit akar, a lélek árán veszi meg."
A kőrisbotot keresztben
maga elé teszi. Nézi Júdást.
- A Mamré tölgyesében
születtem, apám szerint a házunk pontosan ott áll, ahol Ábrahám született. Apám
borkereskedő, beutaztam vele Szamariát, Galileát, Libanont és Szíriát, szőlőt
vásároltunk, bort és mazsolapogácsát árultunk. Mondd uram, van ember, aki állni
képes a tekintetedet?
Közelebb húzza magához a
botot, a szemében tükröződő fények világosabbakká derülnek.
- Ezt eddig csak egyvalaki
kérdezte tőlem.
- Mert aki nem mer rád
nézni, az kérdezni sem mer.
- Hogyan került hozzád a
kémek papirusza?
- A szamariai katona annak
a szőlőtermelőnek a fia, akitől apám már akkor vásárolt, amikor én még meg sem
születtem. És egyik szeme annak a láncnak, ami körbemegy Betszaidától a Gileádi
erdőn és Szalimon át Jeruzsálemig, onnan ki a tengerpartra, Jamniától föl Jafón,
Készáriján és Tiruszon át Miszrefót Májimig, de még a libanoni hegyek között is
vannak embereink. Favágók, kereskedők, kőművesek, hálókészítők, katonák és
szolgák Heródes udvarában, szolgák Annásnál és Kajafásnál. Sokan vagyunk.
- Tudok róla. Egy lány
mondta három évvel ezelőtt, Marának hívják. Hogy sokan vagytok. Mit tesztek?
- A zsidók csak
nyavalyognak, imádkoznak és várják a Messiást, ezt mondjuk magunkról mi zsidók.
Nem akarom, hogy ez igaz legyen, és velem együtt sokan nem akarják. Kell
tudnunk irányítani a sorsunkat.
- Hogyan?
- El kell pusztítani az
idegen uralmat. El kell zavarni a rómaiakat.
- És akkor majd Heródes
Antipász lesz egész Izráel és Júda királya?
- Ő is idegen.
Nézi Júdást, aztán
tarkóját a fának támasztja.
- Van egy Apollón templom
Delphoiban, rajta egy felirat. Gnóti szeauton. Ismerd meg önmagad. Amikor
elolvastam ezt a bejárat fölé írt mondatot, leültem egy kőre, és elgondolkoztam
rajta. Ha azt ismered meg, ami a testből való, azt ismered meg, ami a tiéd és
nem önmagadat. Ha azt ismered meg, ami az indulataidból való, félreismered
önmagadat. Nem kapsz helyes választ, ha nem tudod föltenni a helyes kérdést.
- Melyik a rossz válasz?
Hogy el kell pusztítani az idegen uralmat? Vagy már az is rossz, hogy tudnunk
kell irányítani a saját sorsunkat? Vagy vissza kell menni odáig, hogy a zsidók csak nyavalyognak?
- Ne a rossz választ
keresd, hanem a jó kérdést.
- Miért nyavalyognak a
zsidók, miért várják a Messiást? Ez jó kérdés?
- Miért nyavalyognak a
görögök? Hésziodosz már sok száz évvel ezelőtt az elveszett aranykort siratta,
de azt nem mondta meg, mi volt az aranykor. Sokszáz évvel Hésziodosz után Alexandrosz
végigrabolta a földeket és népeket a Peloponnészosztól Indiáig, ma sokan a görögök közül azt mondják, hogy az volt az
aranykor. Most Róma rabol, talán sok római gondolja úgy, hogy az aranykorban
él. Mit akarnak a zsidók? Hogy majd jön a Messiás és elvesz másoktól, és azt
mind a zsidóknak adja? Elvenni vagy adni, ez fontos kérdés. És ha nem elveszel,
hanem adsz, akkor honnan vetted el, amit adni tudsz. Mert elvenni kell, hogy adni
tudj, a földtől a növényt és az állatot, a rabszolgától előbb az erejét, aztán
az életét. Mi az aranykor? Amikor nem veszel el senkitől semmit, vagy amikor
mindent elveszel másoktól, és mindent a zsidóknak adsz?
