Meg akartam
bizonyosodni róla, hogy ez a Kúria nevű intézmény a Legfelső Bíróság, úgyhogy
megkerestem a neten. Mindjárt az első lapon nekem támadt egy mondat, ami
tizenhárom éves korom óta taszít, ahányszor csak meglátom.
Res iudicata pro veritate accipitur. Az
ítéletet (szó szerint az ítélt dolgot) igazságnak kell elfogadni (accipitur - futurum imperfectum indicativi
passivi, a nekem legellenszenvesebb igealak, a szenvedő jövő, a kötelező dolgok grammatikai megjelenése). Tetszik
érteni? Ítélet született, ezentúl ez az igazság. Igazság. A felsőbbrendű
pökhendiség legutálatosabb kifejeződése. Veritas.
Hetedikben Polgár
tanár úr verte belénk Ulpianus
istentelen marhaságát, akkor még úgy véltem, egyszer neki (Polgár tanár úrnak) is
szabad tévednie, hogy egy ilyen barom mondatot jónak tart. Aztán mikor 56-ban a
Futó utcai meszes gödröknél találkoztunk, majd jóval később hírét vettem, hogy letartóztatták,
és minthogy soha többé nem hallottam róla, valószínűleg ki is végezték, akkor
elgondolkoztam, vajon nem ezzel a mondattal akarta-e megérttetni velünk a
rendszer lényegét. Ítélet született, kimondatott, ezentúl ez az igazság,
fellebbezésnek helye nincs, jogerős. (Ulpianus különben okos dolgokat is
mondott, valamikor azokat is kellett tudnunk latinul, de ez volt a hangsúlyos: pro veritate accipitur.)
Hát ez van most a magyarországi
Kúria honlapjának főcímén. Miheztartás végett. (Kúria. Éppen tegnap idéztem föl
az udvarról írtakat, na most itt van,
ezúttal nem a paraszti udvar formájában – eredetileg a pápai udvar neve, ahogyan jeleztem, a gens, curia, tribus hármasság egyik tagjából lett az a bizonyos
királyi udvar, udvartartás és minden, ami az udvarnak ebből az előkelő
változatából származik, és amit semmivel sem tartok rokonszenvesebbnek a
paraszti udvarnál, sőt.)
Kúria. Nem tudom,
van-e a civilizált világban még egy ország, ahol a legfelső bírói intézményt
kúriának hívják, dehát igazából nem is fontos. Legyen Kúria. Csak ne 90
(Kilencven) nap múlva döntsön a népszavazásról.
Tudom én, hogy ott
nagyon fontos elvtársak ülnek, rengeteg a dolguk, hatalmas a méltóságuk, majd
szétveti őket a saját nagyszerűségük, de népszavazás nincs minden nap. Ne
tessék 90 napig vacakolni valamivel, amit alapos és körültekintő elemzéssel is
el lehet dönteni néhány perc alatt!
A 90 nap nem a
felelősségteljes munka manifesztációja, hanem a nemtörődömségé, a lekezelésé, a
felszínességé.
Res iudicata pro veritate accipitur.
Einstein után száz
évvel, Heisenberg határozatlansági relációja után kilencvennel van egy testület
ebben a különben is elég szánalmas országban, ami ellentmondást nem tűrően ki
meri jelenteni, hogy amit ő kimond, az azontúl az igazság.
Talán nem kellene
itt megállni. Ha már ilyen fenenagy deákos műveltséggel jelzik amúgy is
megkérdőjelezhetetlen szuperioritásukat, hadd ajánljak még egy mondatot, egy
darabig talán jó lesz a Kúria levélpapírjainak felzetére: ego sum via veritas et vita (én vagyok az út, az igazság és az élet). Vallásos
százmilliók hiszik, hogy ezek isten szavai.
Pedig csak egy
olyanformán felfuvalkodott ember írta le, amilyenek a pesti kúriában ülnek.
