Akárhogyan nézzük is, elég ronda dolog volt. Az 1992-es Újévi Koncertről beszélek. Mostanában került föl a Youtube-ra.
Elkezdődött a Sphärenklänge, amiről a gyerekek is tudják, hogy hárfaszólóval indul.
A tévéközvetítés vezetője (a műfajnak különben a legkiválóbbja, Brian Large) virágokat vágott be, végig, amíg a hárfa szólt. Ezelőtt és ezután az első pillanattól az utolsóig, minden egyes mű a zenekar képével ment, totállal vagy a szólóhangszerrel, de mindenképpen zenekari képpel.
1992-ben még mindig (már húsz éve) egyetlen nő játszott a Wiener Philharmoniker hímsoviniszta tagjai között: a hárfás Lelkes Anna (néhány hónapja már írtam róla). A másfél órás közvetítés alatt egyszer-kétszer lehetett látni - a kezét. Rajtam kívül valószínűleg kevesen tudták '92-ben is, most is, hogy ez az ő keze, de az látszik, hogy női kéz!
Csak azt akarom mondani, hogy elképesztő, amit férfiemberek megtesznek a kisebbrendűségi érzésük leplezésére. Virágok a hárfás képe helyett! Mert a szférákra különben a virágok a legjellemzőbbek! Szegény Brian Large-nak nyilván ki volt adva, hogy a hárfás képe márpedig nem mehet adásba. Szerintem ő már akkor is kiadta volna, hiszen legkedvesebb munkatársa és tanítványa az azóta hozzá hasonlóan remek Karina Fibich volt, ő nem félt a nőktől.
Egyszóval jó, ha tőlem tudják, az a kéz a hárfa húrjain Lelkes Annáé.
Különben tudomásom szerint Carlos Kleiber volt az első karmester, aki szívesen látta a hárfás nőt az Újévi Koncerten.
Nézzék meg ezt a felvételt, kevés híján tíz évvel Kleiber halála után egészen bizonyosnak látszik, hogy ő volt minden idők legnagyobb karmestere. Na meg az is bizonyosnak látszik, hogy ez a blőden rátarti férfiakból álló társaság volt, van és lesz minden idők (egyik, de szerintem nemcsak egyik, hanem a) legkiválóbb zenekara.
Ha most nincs idejük itt végignézni, térjenek vissza ehhez a felvételhez, hatalmas élmény.
Nem szívesen mondok ilyet, de még akkor is, ha nem tudják, hogy egy hárfás nő játszik a rengeteg férfiember között.
