Keresés ebben a blogban

2017. március 23., csütörtök

Csak vitézül

Botka keményen odaszólt Mészáros Lőrincnek és a Fidesznek

Megmutassam, milyen keményen? Ideteszem az idézetet a jónevű lap jónevű portáljáról, ami a fenti cím alatt olvasható:

 „botrányos, hogy a Fidesz-kormány a felcsúti polgármester Mészáros Lőrinc cégeibe önt sokmilliárdnyi közpénzt, a túlárazott kivitelezés silány minőségű, aki pedig ezt szóvá teszi, azt megfenyegetik és eltávolítják a posztjáról. Ez a Fidesz maffiamódszere: Mészáros Lőrinc cégei nem azért nyernek az állami pályázatokon, mert jó munkát végeznek, hanem mert rajtuk keresztül lesz a közpénzből magánvagyon.”

Ojvé! Jól megadta nekik, mi? Keményen. Csak úgy dörrent.
Tessen már mondani, miért nem lehet megmondani, kinek a magánvagyona lesz a közpénz? Mitől tetszik ilyen módon beszarva lenni? Hogy csak úgy szétkenni méltóztatik?  A keményen odaszóló elveszítené az állását? Megfenyegetnék a családját? Vagy mi történne?
Attól tetszik tartani, hogy a hízott csúti futballista perelne? Tényleg nem világos még mindig, hogy ezt akkor sem tenné, ha valóban törvénysértő módon állítaná valaki azt, amire ebben a pillanatban nincs bizonyítéka? Mert pontosan tisztában van vele, hogy esetleg nyerne egy rágalmazási pert, de annak kapcsán elkezdenék megkaparni, honnan van ez az. Annak pedig csak egyféle eredménye lehetne: a teljes vagyonelkobzással járó hosszú-hosszú börtönbüntetés a világtörténelem legaljasabb, legarcátlanabb, legtehetségtelenebb és legbetegebb rablássorozatáért.
Keményen odaszólt. Persze. Ehhez a keménységhez képest a vaj akár a gránit.

Erzsi

Ma este megy Jancsó filmje, a Még kér a nép. A neten a tv-műsorban egy nagy kép, rajta Cserhalmi Erzsi. Gondoltam, megnézem, hátha van valami hír, évek óta nem hallok róla. Jó régen találkoztunk, talán a salföldi tavaknál.
Hát volt hír. Tavaly áprilisban meghalt. Nem tudtam.
Találtam egy cikket, nem néztem, melyik újság, beleolvastam. "Debrecenben hatalmas tisztelet övezi a város híres szülöttét, a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Cserhalmi Györgyöt, de legalább ennyire furcsállják, miért titkolja fájdalmát, hiszen így néhai feleségének tisztelői sem kaptak lehetőséget a végső búcsúra." Innen már tudtam, mi ez, felfordult a gyomrom. Még az is ott van, hogy keresték Cserhalmi Györgyöt, de nem találták.
Ismerik a véleményemet a bulvárról. Nem tudom, elég világosan írtam-e: az emberiség legpusztítóbb, legundorítóbb tömeggyilkosának tartom, kártékonyabbnak a fegyvergyártásnál és a kábítószernél, elsőszámú okozója annak a barbárságnak, ami akadályozza az emberré válást, dúlása relatíve (mert nem olyan régi) nagyobb, mint az egyházaké és a politikáé.
Ez a gennyfakadék számon kéri, mondhatnám, felelősségre vonja Cserhalmi Györgyöt, amiért merészelte eltemetni a feleségét a nyilvánosság kizárásával. A "sajtó" kizárásával.
Sok évtizede ismerem Cserhalmiékat. Nem "jártunk össze", de elég sokat foglalkoztattam őt is, Erzsit is, Cserhalmi valamelyik filmben játszotta a nagyobbik fiam papáját, ez szoros kapocs tud lenni, szerették egymást. Ha volna Cserhalmi Györgynek protokoll listája, bizonyosan rajta volnék - értesülhettem volna, hogy Erzsi meghalt.
Nem járok temetésre, az enyémen úgyis kénytelen leszek jelen lenni, az éppen elég. Nem érdekel, ki mit gondol arról, ott voltam-e valakinek a temetésén és ha nem, akkor miért nem. Nem akarok virítani, manifesztálni, milyen jóban voltam az elhunyttal. Gusztustalannak tartom az életben maradottak halálon élősködő demonstrációját.
Jó, hogy Cserhalmi is hasonlóképpen vélekedik. Mindig kedveltem, nemcsak azért, mert nagy színésznek tartom.
Beszélek itt, átkozódom, locsogok összevissza. Próbálok mellébeszélni, nem elengedni a tudatomig, hogy már megint elment valaki, aki "velünk volt" (© Rejtő Jenő). Bizonyos kor után nehéz tudomásul venni valaki halálát. Napról napra nehezebb.
Erzsi gyönyörű lány. Most már örökké.

2017. március 19., vasárnap

Lillaróza barkochbázik

Az én hároméves unokám, a világ egyik csodája (szerintem nemcsak nekem) következetesen ragaszkodik a saját nyelvi kifejezésmódjához. Ő és ű helyett ót és út mond, következetesen és soha nem tévedve, ká helyett tét, gé helyett dét. Mondom, gondolkodás nélkül, halálos biztonsággal cseréli fel egymással ezeket a hangokat - az egyetlen kivétel, amikor a kíméletlenül fondorlatos nagypapája (ez én vagyok) csalárd módon félrevezeti, és különféle nyelvi játékok álnok alkalmazásával kicsalja belőle a megfelelő hangzókat. Azaz természetesen tudja ő az őt, űt, kát és gét, dehát abban nincs semmi érdekes, ha valaki olyan szabályok alapján beszél, mint a tulajdonság nélküli tömegek.
A hétvégét a bátyjával együtt itt töltötték nálunk, a falusi nagyszülőknél. Mi Benjáminnal a nehéz testi, paraszti munkába süketültünk bele, Lilla a nagymamájával barkochbázott gereblyézés közben. A nagymama nem tudta megfejteni a feladványt. Na jó, sedítet, mondta Lillaróza, tú az eleje. Túzok nem lehet, gondolta a nagymama, mert az élőlényt kizártuk... feladta. Tupat, adta meg a nyilvánvaló megfejtést Lilla, tupat, mondtam, hogy van bent a házban egy csomó.
És tényleg, egy beteg kisgyerek műtétéhez gyűjtik a faluban a palackok kupakját, a konyhában van egy egész dobozzal.
Jaj, nagymama, mondtam, hogy túval tezdődit.

Pusztítók

Olvasom ezt a gyalázatot a szombathelyi színházról.
Az ember azt hinné, vannak bizonyos teljesítményből fakadó értékek, amik csodálatot és tiszteletet váltanak ki az emberi fajhoz tartozó egyedekből, amikkel kapcsolatban fel sem merülhet más reakció. És akkor egy önkormányzati képviselő, az avatatlan lelkiismeret múló és színehagyott látszata, a féreglétet alulról vágyakozva szemlélő lény beavatkozik. Csak azért nem mondom, hogy bemegy az elefánt a porcelánboltba, mert az elefánt az illetőhöz képest egy magas intellektust mutató állat, a törés meg, amit az üzletben véghez visz, össze sem hasonlítható az önkormányzati kártevéssel.
Régóta gyanítom, hogy a homo erectus szellemi és erkölcsi színvonalát elérő kétlábú undorodva elfordul, midőn megkérdezik, belépne-e a jelenlegi kormánypártok valamelyikébe, de most már tényleg súlyos kétségeim vannak - nem tévedünk, amikor azt hisszük, egy faj inkább csak kipusztulhat, de nem fejlődhet visszafelé?
Ezek itt csak pusztítani bírnak. Ezek semmiben nem különböznek azoktól a barbároktól, akik a közelmúltban évezredes műemlékeket vertek szét.
Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy ebben az országban, ahol évszázadokon át meghatározó volt a selejt, ahol a legrosszabb minőségű alakok szabták meg a lét irányát, mindig a szakadékba lefelé, ebben az országban ilyen mértékig ócska, visszataszító, szégyenletes, primitív, nyavalyás banda még nem dúlt soha.
Dehát ezt érdemeljük.

2017. március 18., szombat

Hűha

Így parkol egy vérbeli fideszes polgármester





Akik ezt a blogot olvassák, elég pontosan tudják, mi a véleményem pártunkról és kormányunkról. Azaz nem pontosan tudják, mert a véleményem napról napra lesújtóbb, ahogy ennek a rablógyilkos bandának az újabb és újabb gazemberségeiről értesülök. Az itt látható képről például az jut eszembe, hogy egy 17 000-es lélekszámú alföldi kisváros polgármestere miért jár 13-14 millió forintos autóval. Miért nem biciklizik mondjuk? Sík terület, egy váltó nélküli Csepel-kerékpár is megerőltetés nélkül hajtható ennek a "városnak" az utcáin.
De hogy így parkol. Ezzel mi a baj? Hogy nem elvágólagos? Nem követi a szamárvezetőt? Tényleg érdemes ezért kárhoztatni egy alakot, akinek a legkisebb bűne is nagyobb ennél a - minek is nevezzem - lazaságnál? Én is szoktam így parkolni, ha sok hely van egy ilyen bevásárlóközpont előtt. Miért kellett ezt a sunyi képet közzé tenni? Miért nincs egy tágabb kép, amin látni lehetne, hány autó van abban a parkolóban?
Ennek a fideszesnek aztán jól megadták!
Jajistenem, ennyire telik egy jelentősnek hitt internetes orgánumtól?

2017. március 15., szerda

Iszlám

Ahogy szoktam, kerestem valamit, találtam valami mást. Egy kis híján egy évvel ezelőtti bejegyzésemet, tavaly március 30-án írtam, Két ember beszél a címe.
Ideteszem, mert aztán volna egy kérdésem:

Valamikor (a miniszterelnök egyik megnyilvánulása kapcsán) írtam a faluról, hogy ott asszony nem ember, lány nem gyerek.
Tegnap este ketten elemezték a miniszterelnök március 15-i beszédét, gondoltam, írok erről egy-két mondatot, azzal akartam kezdeni, hogy mind a két ember eléggé fiatal ahhoz... És akkor eszembe jutott, hogy majd rám szólnak, egyikőjük nő volt. Azt akartam mondani, hogy ne már megint, jó?
Aztán rájöttem, a múltkor a magyar faluról beszélvén annyira ennek a miniszterelnöknek a végtelenül egyszerű gondolkodásmódjára koncentráltam, hogy nem vittem tovább a gondolatot: nemcsak a magyar nyelvben él ez a megalázó és ostoba nemi diszkrimináció, sőt. A magyar még jobban is áll az úgynevezett kultúrnyelveknél, mert nekünk legalább van egy köznyelvileg használatos, első szótári alakként megjeleníthető szavunk, ami az ember fogalmát képes megkülönböztetni a hímnemű embertől: a férfi.
Az úgynevezett kultúrnyelvek egyértelműen és világosan hímsoviniszták. Az ember és a férfi első szótári alakja ugyanaz az angolban (man), a franciában (homme), az olaszban (uomo), a spanyolban (hombre), és bár a németnek két különböző szava van első szótári alakként (der Mensch - ember, der Mann - férfi), azért ők is hajlamosak a köznapi érintkezésben egy szót használni, a nők lenézésében a német nyelv is az élvonalban van, (lásd ein Mann, ein Wort - azaz egy nő hiába ígér bármit, azt nem kell komolyan venni, mert csak a férfi szava tekinthető értékesnek).
Szóval két ember elemezte ennek a vidéki futballistának a beszédét, és nekem megint Abody mondata jutott eszembe: ha egy levéltetűt mikroszkóp alá teszel, elefántnak fog látszani, pedig akkor is csak egy levéltetű.
De az egyik kérdés jó volt: fasiszta beszédet mondott-e a miniszterelnök. Kerülgették mindenfelől, még azt is majdnem kielemezték, mi a különbség a fasizmus és a nácizmus között (szerencsére alig foglalkoztak a témával, a lényeget tekintve ugyanis teljesen mindegy, mik a történelmi meghatározói az egyiknek és mik a másiknak, mintha az egyiket enyhébbnek tartották volna, mint a másikat, mentsük föl talán a fasizmust, mert a nácizmus rosszabb, jézusmária, gondoltam), de a válaszok nem hangzottak valami tisztán.
Talán azért, mert még mindig nem tetszik érteni: a fasizmus és a nácizmus egy-egy iszonyatos súly, meghatározó förtelem a világtörténelemben. A miniszterelnök meg súlytalan. Nem tényező, semmilyen szempontból, fasisztának és nácinak is súlytalan. A szándékait nem ismerem, az indulatait sem, megnyilvánulásaiból lehet következtetni a benne folyamatosan forró gyűlöletre és bosszúvágyra, de ezekre sincs semmilyen bizonyíték, az illető egyszerűen iszonyatosan buta, valamint reménytelenül és gyógyíthatatlanul beteg. Úgy vélem, szeretne valami fasiszta szerű rendszert maga körül, valószínűleg egy náci szerűt még inkább, ennélfogva a megnyilvánulásai is olyanok, mint amilyenek annak idején a fasisztákéi meg a nácikéi voltak. Úgy tizedesi szinten. Vagy ahogyan a járási pártvezető beszélt.
A beszéd arrogáns volt, gyűlölködő és rémületesen buta. Amilyen egy járási pártvezető lehetett valahol Szicíliában, aki szeretett volna tizedes lenni a hadseregben.
Ne tessék elemezni. Mindig olyan. Buta embernek nincs okos beszédírója. Nem tudná elmondani.

A lényeget majdnem elfelejtettem. Az illető nemcsak borzasztóan buta, hanem ebből eredően hihetetlenül gyáva is. "A magyar kormány komolyan veszi az iszlám állam fenyegetését" - mondotta ez a szánalmas alak, mert képtelen felfogni, hogy neki most a pedagógusok fenyegetését kellene komolyan venni. Persze egy gyáva embertől ez a magától értetődő, hátha nem veszik észre, hogy az iszlám állam nemhogy nem fenyegeti a magyar kormányt, az iszlám állam valószínűleg azt sem tudja, hogy a magyar kormány a világon van.

Legalább azt mondaná a pedagógusoknak, hogy a bátyám átdob a kerítésen. De még ennyire sem telik. Futás közben hátranézni sem mer.

Egy év után talán már állíthatom: országunk első számú elöljárója tényleg egy gyáva hazudozó, az iszlám államnak valószínűleg nincs fogalma Magyarország létéről, ha van is, az elmúlt évben nem adták jelét, hogy fenyegetnének minket.
A pedagógusokkal meg az a helyzet, amire ezzel a nyomorult néppel kapcsolatban már megszokottan mindig lehet számítani: kussolnak. Zörögtek kicsit, aztán elhallgattak. A csúti futballista meg minek foglalkozna velük? Az iszlám állam fenyegetéséről szóló aljas mellébeszélés is nekik szólt, nem Mari néninek, az szegény még sosem hallott róla. Tanítók, tanárok, fogjátok be a pofátokat, nekünk most az iszlám állam fenyegetésével kell foglalkoznunk, nem a ti felfújt nyomorotokkal!
És befogták.
Az iszlám állam meg azóta is fenyeget, ha itt valaki meg mer szólalni. Már rég eltörlik őket a föld színéről, már az emlékük sem marad, a hordóhasú szotyolaköpködő akkor is azt fogja mondani, hogy fenyegetnek minket.
A tanárok meg kussolnak. Valószínűleg azért, mert elhiszik. Valószínűleg azért, mert körülbelül a 95 százalékuk alkalmatlan a pályára. Nemcsak méltóságérzetük nincs, ugyanolyan ostobák, mint aki az iszlám állammal fenyegeti őket.


2017. március 14., kedd

Egy alkotó

Ideteszek egy jó hosszú idézetet, tanulságos, olvassák el.

"Howard Gardner, a többszörös intelligencia elmélet megalkotója szerinte az intelligencia nem egységes értelmi képesség, hanem több fajtája van. Nyolcféle, egymástól független intelligenciát különböztet meg:
  • nyelvi, vagyis hogy mennyire bánunk jól a nyelvvel, a szavakkal, és ezzel főként a költők, írók és újságírók, a sokat szónoklók vannak megáldva
  • logikai-matematikai, ami - mily meglepő - főként a matematikusokra és más tudományterületekkel foglalkozókra jellemző
  • zenei, vagyis, hogy mennyire értjük a zenét, képesek vagyunk-e zenét szerezni vagy előadni, és persze lehetne tehetségként tekinteni, de ha van nyelvi intelligencia, akkor a zenét sem szabad diszkriminálni
  • térbeli, amivel bizonyos értelemben rendelkezhet egy sakkozó vagy egy sebész, de a nagyobb térben való tájékozódás is idetartozik, vagyis nem árt, ha egy pilóta vagy egy hajós kapitány is 
  • testi-kinesztéziás, aminek két fajtája van: egyrészt, hogy mennyire jól tudjunk használni az egész testünket, lásd táncosok sportolok, illetve, hogy mennyire tudjuk jól használni egyes testrészeinket, lásd azok, akik saját kezűleg alkotnak tárgyakat
  • személyközi, vagyis hogyan viszonyulunk másokhoz, és bárkinek, aki emberekkel dolgozik, erre bizony szüksége van, főként a vezetőknek lehet ez nagy erénye
  • belső személyes, ami nagyjából egyenlő az önismerettel, ez régen nem volt annyira fontos vagy hangsúlyos, de a modern időkben az egyén, egyéniség egyre nagyobb szerepet kap
  • természeti, vagyis hogy mennyire tudunk eligazodni a minket körülvevő élőkörnyezetben, Gardner példának Charles Darwint hozza fel, és persze lehet azt mondani, hogy manapság a természet teljesen háttérbe szorult az ember alkotta világgal szemben, de agyunk alkalmazkodott a helyzethez, és ha kicsit másként, 
És lehet, hogy ez a lista tovább bővül majd, Howard Gardner két új intelligencia típust is megemlít a videóban, az egyik a pedagógiai intelligencia, ami meghatározza, hogy ki a jó tanár, és már hároméves korban megmutatkozik, a másik pedig az egzisztencialista intelligencia, amit az élet nagy kérdéseivel lehet összekötni, legyen szó akár filozófiai, művészi vagy más jellegűek, és ezzel is viszonylag korán találkozni, csak egy ötéves gyerek talán nem szentel annyi figyelmet a válaszoknak."

Na szóval, megalkotta. A neves amerikai pszichológus. Hervasztó. Ezenkívül szánalmas, valamint dühítő. Azt volna jó tudni, hogy ez a neves amerikai pszichológus ennyire nagyképű vagy ennyire tudatlan. Ha jobban belegondolok, mindkettő.
Az intellego (rendhagyó ige, a többi alakot most mellőzném) azt jelenti: megismer, megragad, megért. Minden nyelvben, amelyikben ezt a latin eredetű szót használják, ugyanazt jelenti. Angolul is. Sőt még amerikaiul is. A CIA nevű szervezetükben a középső szót rövidítő I betű is erről szól: az intelligence ugyanúgy a megismerésen alapul, mint minden, ami ebből a szóból származik - a hírszerzésnek is a megragadás, megértés a nélkülözhetetlen alapja.
Köszönjük Gardner úr az alkotást, hiába tetszett fáradni, nincs nyolc-tízféle intelligencia. Csak fogalomzavar van, amit a pszichológiai tanulmányok nyilván még fokoztak is, szörnyű lehet akár csak tudat alatt is együtt élni azzal a gondolattal, hogy fölöslegesen töltött el éveket az egyetemen.
Széchenyi Zsigmond mondta egyszer az úriemberséget taglalva, hogy a család birtokain jónéhány intelligens paraszttal találkozott már, a saját társadalmi osztályában pedig számosan vannak az intelligenciától totálisan mentes, ócskalelkű bugrisok.
Az intelligencia nem készség, nem tehetség, nem olvasottság, nem műveltség - az intelligencia a világ megértésének és a környezethez való alkalmazkodásnak az egyes emberben meglévő lehetősége és gyakorlati felhasználása.
Hiába erőlködik mindenféle neves pszichológus, az intelligencia vagy van vagy nincs. Aki nem született intelligensnek, az megtanulhat szabályokat és megpróbálhatja azokat az adódó helyzetekhez illeszteni, de ettől nem lesz intelligens. (Mint ahogyan a rendkívül magas IQ tesztet - úristen, mekkora baromság - produkáló emberek között is kevés az intelligens.)
Amit a pszichológus úr összezagyvál, az a tehetség és a tanulhatóság közötti összefüggéseknek a különben tényleg nagyon bonyolult rendszere, mely rendszerek kiterjedt halmazai pillanatnyilag a teljes sötétségben való tapogatódzást jelentik, azaz a pszichiátriának (ami azért a pszichológiához képest mégis inkább közelíti a tudományos diszciplína fogalmát) még jelentős adósságai vannak annak feltárásában, mi okozza a különbséget például Vang Judzsa és például egy kozmetikus zenei képzettségében. Azaz mi a tehetség, és ha ez egyszer meglesz, akkor már csak az van hátra, hogy megállapítsuk, vannak-e tehetségtelen emberek, vagy esetleg minden egyedben van valamilyen feltárható tehetség. És akkor már csak az lesz hátra, hogy rájöjjünk, ez a tehetség miképpen tárható fel. Ha ez már ismert módszer volna a tudományban, akkor a kis Howard Gardner már esetleg tízéves korában tudta volna, hogy remek aranyműves válhat belőle, és akkor most nem terhelné az amúgy sem túlságosan tájékozott közvéleményt a kártékony marhaságaival.