Keresés ebben a blogban

Betöltés...

2016. szeptember 23., péntek

Címadás

Az egyik legnagyobb internetes újság a többinél is undorítóbb, talán említettem már, régen nem olvasom. Most a szokásos hírösszefoglalón láttam meg egy címet, ezt meg kellett nyitnom, hátha valami elkerülte a figyelmemet, amit eddig olvastam róla, az nagyon rokonszenves volt, most meg kiderül, hogy...

Hárommilliárd dollárból váltaná meg a világot Zuckerberg


Ez a cím ugyebár azt jelenti, hogy ez a senkiházi a nyamvadt hárommilliárd dollárjával itt azt hiszi, számít valamit, pedig szart se ér, csak itt ugrál. Ennél többet is bele lehet magyarázni ebbe az ostoba címbe, de azt nem teszem. Mert egyszerűen arról van szó, hogy már egyetlen ember sincs a magyar nyelvű tömegtájékoztató eszközöknél, aki bírná a magyar nyelvet.
Ennél a megállapításnál ebben sajnos sokkal több van, nem nehéz ugyanis megtalálni az összefüggést például a "menekültkampány" kapcsán ellopott pénz és a magyar nyelv sorvadása között, de ennek elemzésére időm sincs, kedvem sincs hozzá, meg aztán úgy is tudják, miről van szó.
(Nem mellesleg Zuckerberg tette több, mint rokonszenves, ha sok gazdag társulna, talán végre el lehetne érni, hogy a betegségek gyógyíthatatlansági aránya 90% alá süllyedjen. Ennek a csúti dagadt futballistának a rablott milliárdjait például azonnal átutaltatnám Zuckerberg alapítványához.)

2016. szeptember 21., szerda

Jó zene

Van most néhány percem, hadd mutassak valamit.
Zene. A könnyűnek nevezett zene egyik legnehezebb változata. Egy ember kiáll egy szál gitárral a tömeg elé. És valami olyat képes produkálni, amire érdemes figyelni, akkor is, ha a réten vándorló "bulizóknak" alapjában véve fogalmuk sincs róla, miért különlegesen kiváló, amit hallanak.
A zenészt Martin Sextonnak hívják, én most a "Diner" lemezfelvételét mutatom, de a youtube-on találnak ugyanebből fesztiválszámot is, ott látható, hogy tényleg egyedül van.
Ne keseredjenek el. A csúti futballistaszerű rémálmok elmúlnak, Martin Sexton megmarad.


2016. szeptember 16., péntek

Nemzetállam

Már megint a futballista. Tele van vele minden hírközlő eszköz. Lyukas vödörrel merem a vizet. Dehát muszáj merni, mert lehetnek olyanok, akik esetleg nem pontosan értik, miről van szó. Idézet egy tudósításból:

"Orbán Viktor a pozsonyi várba érkezve újságíróknak elmondta, közölte a német szociáldemokrata politikussal: a jövőben ne alkalmazzanak "jogalkotási trükköket", kijátszva a nemzetállamok szuverén döntéseit és akaratát, ahogy tették ezt például a kvótánál, ahol az állam-, illetve kormányfők az önkéntes kvóta mellett döntöttek, és az Európai Parlament az Európai Bizottsággal összejátszva ezt kötelező kvótára változtatta. 
"Azt kértem, hogy ezt ne tegyék többé, mert ezt a nemzetállamok nem tudják elfogadni" – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök."

Van egy szervezet, egy formáció, Európai Uniónak hívják. Ne tessék nemzetállamozni, az Európai Unió nem kérte Magyarországot, hogy legyen tag. Magyarországon nem kizárólag ostoba emberek élnek, akik hörögni kezdenek, ha meghallják a nemzetállam nevű fétist.
Dehát nem Magyarországról van szó. Ki a fene hatalmazta fel a csúti futballistát, hogy bárki nevében megszólaljon? És ki a fenét érdekel, mit akarnak elfogadni a nemzetállamok?
Bele tetszett lépni a fent nevezett szervezetbe. Önként és dalolva.
Na jó. Már kétszáz a vérnyomásom. A nyavalya fog ezzel a hízott hordóval huzakodni.

2016. szeptember 15., csütörtök

Ennél többet?

Mondtam már, általában megnézem a Google-hírek című összeállítást, ha látok valamit, amiről úgy gondolom, érdekelhet, azt megnyitom. Ma van egy, aminek az a címe, hogy "Gyurcsány kipakol". Nem tudom, mi a válasz.hu, de a cikk elolvasása után sejtem. Ideteszek belőle egy idézetet:

"Emlékezzünk csak három eseményre:
1. a locsolóautóra, vagyis a vízágyú felgyújtására (lásd fenti képünket), amit Kisgergely András egykori ózdi jobbikos képviselő követett el a bírósági ítélet szerint;
2. a tévéostromra, amelyhez Toroczkai László, a Jobbik jelenlegi alelnöke vezeti át a tömeget a Kossuth térről;
3. a szovjet emlékmű megrongálására, ezért Budaházy Györgyöt, a radikálisok egyik legismertebb aktivistáját marasztalta el a bíróság.
Eközben a televízió Szabadság téri épületében tartózkodó, akkoriban a Fidesz legbelsőbb köreihez tartozó, a párt frakcióvezetőjeként dolgozó Navracsics Tibort egy kivilágítatlan irodában bujtatják a székházban garázdálkodó tömeg elől, és Juhász Ferenc MSZP-alelnökkel és Török Gábor politológussal együtt végül a hátsó kijáraton menekítik ki az épületből.
Ennél azért többet néznénk ki Orbán Viktorból."


Tessen mondani, minél? Netán arról volna szó, hogy ezt a baromi disznóságot, amit akkor összehoztak, a csúti futballista jobban szervezte volna meg?
Ha nem indiszkrét a kérdésem, miért? Miért kellene feltételeznünk róla, hogy annál a randalírozásnál szervezettebbet, hatásosabbat tudott volna produkálni? Mit bizonyított eddigi működése során, amiből arra lehet következtetni, hogy a csőcseléknek az aljával tetszetősebb felfordulást képes bemutatni?
Akkor ott nem lopni és hazudozni kellett. 
Nem mintha azt jól csinálná, valamire való profi rablógyilkos nyilván elszégyellné magát attól az amatőr munkától, amit a dagadtra hízott jobbszélső művel, dehát abban azért már van egy több évtizedes gyakorlata.
Azon kívül? Láttunk valamit tőle?

2016. szeptember 11., vasárnap

Mennyire kell vigyázni, mit mond az ember

Itt falun másfélék a szomszédi viszonyok, mint a nagyvárosiak. A közvetlenül mellettem lakókat kivéve a többieket még sosem láttam, csak hallom őket.
Átlósan a második házban nyilván fiatalok laknak sok kicsi gyerekük van, legalább három. Az egyik olyan három-négy éves lehet, a szövege alapján nyilvánvalóan kislány, van nála nagyobb is, kisebb is. Most reggel kimentem a kertbe, odaát a sövény mögött már zajlott az élet. Van, akit idegesít a gyerekzsivaj, én kifejezetten szeretem. Elzsongít. Az előbb egy mondat kivált a csivitelésből, kedvencem, a hároméves csattant fel:
- Hagyjon már békén az a kurva gyerek, ne merjen szólni hozzám!

2016. szeptember 7., szerda

Frakció

Azt olvastam, hogy a fidesz frakcióülést tart Balatonfüreden. Jó hosszú cikket írtak erről, föltett az újságíró mindenféle kérdéseket az éppen csak el nem bődülő frakcióvezetőnek. Mintha az képes volna egyetlen kérdésre is válaszolni.
Azt nem kérdezte az újságíró, hogy tessék mondani, miért tetszik Balatonfüredre menni frakciózni. Festés van odahaza? Miért tetszik a pénzünket ilyesmire költeni? És ha már festés van, miért nem tetszik mondjuk Mátészalkán frakcióülést tartani? 

2016. szeptember 6., kedd

Rendezte

Délután bent voltam a fővárosban. A Vígszínház mellett akadt dolgom. A színház homlokzata el van takarva mindenféle színes, csiricsáré óriási képekkel, az oszlopokat is be szokták vonni feliratokat tartalmazó rongyokkal - régen így van, hozzászokhattam volna, nem megy. Ízléstelen, ócska, az épület megalázása, vásári tempó.
De ezért nem szólnék, miért éppen a nekem kedves hely volna más, mint a többi (az 1961-62-es évadban ott dolgoztam díszletező munkásként, nekem azóta is az a színház, pedig dehogyis az, már régen nem). 
A színes takarókra az van odaírva, hogy a műsorra kerülő darabnak mi a címe és ki írta (utóbbi mint lényegtelen hamarosan lekerül az információk közül). Aztán meg még az is oda van írva, hogy az illető darabot ki rendezi.
Még mindig nem értik, hogy a kutyát sem érdekli. Még mindig nem értik, hogy a rendezők által teremtett rémuralom a közönség ingerküszöbéig nem jut el. Azt nézik, ki játszik a színházban. A színész nevét és képét keresik. Arra mennek be (vagy nem mennek be). A franc foglalkozik vele, ki rendezte az előadást. Ha a rendező hagyott valamit a drámából. Ha nem, ha a saját vízióját akarta megfogalmazni, a közönség hazamegy. Mostanában már az első szünet előtt, előadás közben hagyja ott a rendező vízióját.
Egyszer ennek is vége lesz, mint minden élettől idegen diktatúrának, remélem, a gyerekeim még megérik.